Orcadas kutatóállomás (Orcadas Base)
Az Orcadas kutatóállomás (spanyolul: Base Orcadas) egy Argentínához tartozó állandó kutatóállomás a Déli-Orkney-szigetekhez tartozó Laurie-szigeten. A közigazgatásilag Tűzföld tartomány Islas del Atlántico Sur megyéjéhez tartozó állomás a legrégebbi ilyen argentin létesítmény az Antarktisz térségében. Nevét a szigetcsoport spanyol neve (Orcadas) után kapta.
Az állomáson található meteorológiai megfigyelőállomás, földrengésmérő állomás, biológiai laboratórium, raktárak, műhelyek, egy kápolna és egy muzeális értékű ház is (a Casa Moneta).
1903-ban William Speirs Bruce antarktiszi expedícióra indult egy korábbi norvég bálnavadászhajón, amelyet Skócia névre keresztelt át. A hajón rajta kívül még 7 tudós és 25 főnyi legénység utazott. Céljuk főképpen a Weddell-tenger és a Déli-Orkney-szigetek tanulmányozása volt. Odaérve azonban a hajó a Laurie-szigetnél jégbe fagyott, így majdnem az év végéig ott maradtak. Amikor kiszabadultak a jégből, a legénység egy része a szigeten maradt egy kezdetleges kőházban, amelyet részben a hajó anyagából, részben helyben talált kövekből építettek, és amelyet Omond-háznak neveztek el az expedíció egyik fő támogatója tiszteletére. A többiek Buenos Airesbe hajóztak, hogy megpróbálják átadni az argentin kormánynak a bázist, azzal a céllal, hogy ezért támogatást kapjanak a kutatások további folytatásához. Julio Argentino Roca elnök támogatta és Francisco Pascasio Moreno képviselő is segítette az elképzelést, így 1904-ben Hugo Acuña vezetésével megnyílt az első postahivatal a bázison, ahol egy meteorológiai és mágneses méréseket végző állomást is üzembe helyeztek. Ezt a Nemzeti Meteorológiai Hivatal és az Argentin Haditengerészet üzemeltette.
1927. március 30-án Emilio Baldoni rádiókapcsolatot létesített Ushuaiával a bázisról, azóta a rádiókommunikáció a mai napig folyamatos. 1975. augusztus 25-én egy tűzben a főépület elpusztult, de újjáépítették. Az 1979–1980-as Nyári Antarktisz-kampány során új, modern lakóépület építésébe kezdtek bele, majd 1992-ben egy műholdvevő antennát is üzembe helyeztek, amellyel a televíziózás is lehetővé vált.
Az állomáson található meteorológiai megfigyelőállomás, földrengésmérő állomás, biológiai laboratórium, raktárak, műhelyek, egy kápolna és egy muzeális értékű ház is (a Casa Moneta).
1903-ban William Speirs Bruce antarktiszi expedícióra indult egy korábbi norvég bálnavadászhajón, amelyet Skócia névre keresztelt át. A hajón rajta kívül még 7 tudós és 25 főnyi legénység utazott. Céljuk főképpen a Weddell-tenger és a Déli-Orkney-szigetek tanulmányozása volt. Odaérve azonban a hajó a Laurie-szigetnél jégbe fagyott, így majdnem az év végéig ott maradtak. Amikor kiszabadultak a jégből, a legénység egy része a szigeten maradt egy kezdetleges kőházban, amelyet részben a hajó anyagából, részben helyben talált kövekből építettek, és amelyet Omond-háznak neveztek el az expedíció egyik fő támogatója tiszteletére. A többiek Buenos Airesbe hajóztak, hogy megpróbálják átadni az argentin kormánynak a bázist, azzal a céllal, hogy ezért támogatást kapjanak a kutatások további folytatásához. Julio Argentino Roca elnök támogatta és Francisco Pascasio Moreno képviselő is segítette az elképzelést, így 1904-ben Hugo Acuña vezetésével megnyílt az első postahivatal a bázison, ahol egy meteorológiai és mágneses méréseket végző állomást is üzembe helyeztek. Ezt a Nemzeti Meteorológiai Hivatal és az Argentin Haditengerészet üzemeltette.
1927. március 30-án Emilio Baldoni rádiókapcsolatot létesített Ushuaiával a bázisról, azóta a rádiókommunikáció a mai napig folyamatos. 1975. augusztus 25-én egy tűzben a főépület elpusztult, de újjáépítették. Az 1979–1980-as Nyári Antarktisz-kampány során új, modern lakóépület építésébe kezdtek bele, majd 1992-ben egy műholdvevő antennát is üzembe helyeztek, amellyel a televíziózás is lehetővé vált.
Térkép - Orcadas kutatóállomás (Orcadas Base)
Térkép
Ország - Antarktika
Antarktika a Föld Déli-sarkja körül fekvő földrész, az Antarktisz, vagyis a Déli-sarkvidék része. A szárazföldet összefüggő jégtakaró borítja, amelynek átlagos vastagsága meghaladja a 2000 m-t, s melynek eredményeképpen Antarktika Földünk legmagasabb földrésze. Legnagyobb jégvastagsága 4775 m. A szárazföld körüli óceán egy részét is jég, úgynevezett selfjég takarja. Nagyobb selfjegei: Ross-selfjég (félmillió km²), Filchner-Ronne selfjég, Larsen B-selfjég, Larsen C-selfjég. A Föld jégkészletének 90%-a Antarktika jégtakarójában van, amely az édesvíz 70%-át tárolja.
Legmagasabb pontja a Vinson Massif, amely 4892 m magas. Hegységeiből és magasföldjeiről a Föld leghosszabb gleccserei ereszkednek alá, amelyek a következők:
Legmagasabb pontja a Vinson Massif, amely 4892 m magas. Hegységeiből és magasföldjeiről a Föld leghosszabb gleccserei ereszkednek alá, amelyek a következők: